A Gerle-család
Írta: Pintye Katalin
Bűbájos eseményekben gyönyörködhettünk mostanában a terasz és a konyánk ablakából.
A Kis Tomi múlt év őszén csinált egy galambfészket és kitette a terasz külső virágtartójába. Abban reménykedett, hogy majd beletelepedik egyszer egy madár és ő közelről tudja majd tanulmányozni az életét. Ez a reménye április 16.-án valóra is vált. Egyik nap, egy balkáni gerle foglalta el a fészket. Szépen megigazította, belefészkelt és három napra rá már bele is tojt két szép tojást. Tomika a főrendező örömteli hangon újságolta az eseményt és ezzel az egész családunkat a terasz ablakához toborozta. Mindnyájan a szívünkbe zártuk a fészekbe telepedett galambot. A balkéni gerlék is úgy élnek mint más galambok, amelyek tolla többségében szürke-kékes szürke. A különbség azonban az, hogy ennek halovány barnás-szürke, nyakának hátulján pedig fekete félgallérja van. Még a színe is megnyerte tetszésünket, örömmel figyeltük milyen hűségesen melengeti tojásait.
A fészek melletti deszkára nem tehettünk ennivalót, nehogy megzavarjuk galambocskánkat szent kötelessége teljesítésében. Ezért inkább a konyha ablak párkányára tettünk neki napraforgómagot, kenyérmorzsát, vagy egy kis puliszka maradékot és salátaleveleket.
A mi gerlicénk megérezte ezt és naponta odaszállt enni és sietve visszaszállt a fészkébe, nehogy kihűljenek a tojások. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy a kis Tomi édesanyját szólítja: - Mama, gyere nézd, a szomszéd háztetőt, ott ül a hímgalamb és figyeli párját hogyan költ. Ettől kezdve nemcsak a költő galambot kísértük figyelemmel, hanem a közelben őrködő párját is. Izgatott várakozásunkat április 30.-án siker koronázta. Tizenegy napi költés után, kikelt a két galambfióka. Iskolából hazajövet Tomika vette észre amint a gerle szárnyai alól, kikandikál két piciny csőröcske. Mindjárt befutott a szobámba és boldogan újságolta a nagy eseményt: - Nagymama, megszaporodott családunk, a teraszon élő Csicsi és a Csarli csízek mellett már 3 galambunk is van!
- De ne feledkezzünk el a galamb papáról sem, mert ő is ide tartozik, figyeli és őrzi a családját. - mondtam unokámnak a nagy hír hallatán, majd odasántikáltam az ablakhoz.
Bűbájos kép fogadott, a két fiókáját takargató Gerlemama nézett szembe velem, már nem félt megszokott bennünket. Úgy éreztem büszke is lehet mert nem sok galambmama talál ilyen biztonságos helyet. Fejük fölé nagyra nőtt szőlő levelek hajoltak védő ernyőként. De a csukott teraszon a két boldogan csicsergő csíz röpködése is megnyugtató lehetett. Elfogott a nagymamai tettvágy és enni akartam adni a gerlének, de Tomika rám szólt: - nem szabad most zavarni és enni adni a madaraknak, érzik ők mikor mire van szükségük és nem halnak éhen. Belenyugodtam, de azért elkészítetem egy kis ennivalót egy dobozkába, apróra vágott salátát, darát, egy ki edénybe vizet és kitettem a párkányra. Galamb mama sokáig meg se moccant, csak melengette pipéit, miközben párja lankadatlan figyelte a szemközti tetőről. Ettől kezdve gyakrabban kijártunk hogy gyönyörködjünk a kis fiókák felcseperedésében. Amikor a gerle magukra hagyta a pipéket, láttuk meg milyen szépek, majd miután mamájuk visszaszállt csőréből ettek a kicsik.
Ahogy teltek a napok, a fiókák mind jobban kilátszottak a mamájuk szárnyai alól. Először barnás drapp pihék borították őket, majd a 6. napon már kis tollacskák kezdtek kialakulni rajtuk. Tomi megfigyelte őket hogy a 8. napon már a hosszúságuk kb. 13 cm-t érnek el, csőrük ehhez képest feltűnően nagyok voltak. Ez azt jelenti, hogy a mamájuk jól táplálta őket. Egyik nap salátás kukoricadarát tettem ki nekik, s a függöny mögül lestem, mi fog történni. Nemsokára odaszállt a galamb mama, egyet-kettőt csipegetett majd elröpült. Megijedtem, mert nem ment vissza a pipéihez, hanem még el is tűnt a szemeim elől. Egy perc sem telt el, és olyan meglepetésben lett részem hogy hangosan nevetni kezdtem. A galamb mama a párja után ment és együtt repültek vissza és a párkányon eszegették az általam kitett ennivalót. Biztosan boldogok voltak, hogy végre együtt lehettek, de én még boldogabb, ahogy gyönyörködhettem egy gerle család életében. Ezután a gerle papa visszaszállt a tetőre és elfoglalta az őrhelyét.
Szinte el sem hittem volna, ha ezt nekem elmesélik, de láttam, hogy ha van elég ennivaló akkor hogyan osztja meg párjával. Ahogyan ezt a bűbájos galamb idillt láttam, átéreztem hogy még a galamb párok is méltók arra, hogy a házassági hűség szimbólumai legyenek. Ez olyan szép, nemes dolog, hogy az emberek is példát vehetnének tőlük.
Amikor 13 naposak voltak a fiókák már kimerészkedtek a párkányra és párat verdestek a pici szárnyaikkal. A következő napokban, amikor már olyan 20 cm-esek lehettek, hol az egyik, hol a másik fióka fölszállt a közeli szőlő ágaira. A 19. napon észrevettük, hogy a gerle mama már nem adott nekik enni, hanem átröppent a szembe a párja mellé. Onnan figyelték fiókáikat, várva a nagy pillanatot, az első repülést.
Másnap történt meg a nagy esemény, amikor a fiókák már nagyon éhesek lehettek. Szárnyra kelt az első gerlice, sikeresen átrepült a háztetőre, ahol a mamája csőréből meg is jutalmazta egy kis ennivalóval. Ez alatt a galamb papa a háztető közelebbi részén várta a másik fiókát. Nemsokára ő is kirepült egy kis időre a papája mellé, majd együtt tovább repültek a galamb mama mellé. A másik fióka is megkapta jutalmát, a bátor repülésért.
Ezt a sikeres kirepülést meg is tudtuk örökíteni, kedves családi emlékként.
Végre együtt volt már a galamb család, egymás mellett ültek a tetőn sorban. Még sokáig ültek a tetőszélen, békés nyugalomban. A konyha ablakkal szemben voltak, s Tomika elégedetten felkiáltott: - végre, végre sikerült!
Nekem pedig, mint boldog nagymamának eszembe jutott az én fiam és lányom amikor első lépéseit tették meg felém, életem legboldogabb órái, s könnybe lábadt szemmel hálásan néztem az ég felé, hogy ez nekem megadatott.
Temesvár, 2001. május 27.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Nagyon szép szöveg ez, és aprólékosan le van irva...már szinte tudományos mmegfigyelésként is megállja helyét