Virágtündérek Országa

Ebben a csodálatos országban szebbnél szebb virágtündérek éltek és szépségükkel, jóságukkal, finom illatukkal boldogították egymást. Virágtündérek Országában harminc város volt és minden városban más- más virágtündérek éltek. Minden családnak gyönyörű átlátszó falu palotája volt, így ha a tündérek a palotákban tartózkodtak, kívülről úgy néztek ki, mint egy óriási szép virágcsokor.

         Nap, mint nap, ragyogó napsugárözönben nevelgették, ápolgatták kicsiny palántáikat, a csodaszép parkok virágágyásaiban. Ha eljött az este az ég csillagos palástja alatt sziporkázó fényben, az ezüstsugár ruhában tündöklő Hold bűvöletében énekeltek és táncoltak a virágtündérek. A Világ legjobb virágai élhettek itt tündérként, olyanok akik jóságukkal kiérdemelték azt, hogy szívük legyen,  táncos lábaik legyenek, mindenük legyen éppen úgy mint az embereknek.

         A legnagyobb városban volt a Mindenvirágnyíló tündérek palotája. Ők olyan virágokká válhattak amilyen virágok a többi városban nem voltak. A város legtekintélyesebb lakói a rózsavirágtündérek és a kardvirágtündérek voltak. Ők soha sem változtak más virágokká. Nekik azért kellett mindenvirágnyíló tündérek között éljenek, hogy rendet és igazságot tegyenek, a sokszor szeszélyeskedő virágtündérek között. Az ország többi városában, külön - külön éltek a bazsarózsatündérek, boglárka, ciklámen, csillagvirág, frézia, fehérliliom, gerbera, gyöngyvirág, harangvirág, gyöngyike, jácint, kála, muskátli, margaréta, nártszisz, nefelejts, nőszirom, májvavirág, orchidea, primula, babarózsa, sárgaliliom, sáfrány, szegfű, napvirág, tulipán, tubarózsa, tölcsérvirág tündérek közössége.

         Nagy boldogságban békés biztonságban éltek a tündérek. Egy reggel azonban borzalmas eseményre ébredtek. A váratlan esemény úgy meglepte őket, hogy valósággal lebénultak az ijedtségtől. Északról és délről is egyszerre hatalmas sáskahad tört Virágtündér országra és úgy nézett ki, hogy a sáskahad képes teljesen elpusztítani gyönyörű országukat.

         Királyuk eddig még sohasem volt, de a halálos veszedelem pillanatok alatt megteremtette az ország két bátor vezérét. A Mindenvirágnyíló palotából kivált a legnagyobb termetű Rózsatündér és az ország tizenöt városának tündérei élén elindult az észak felől rájuk törő sáskahad leverésére. Ugyanakkor a legnagyobb termetű Kardvirág tündér sorokba toborozta az ország másik felének virágtündéreit. Élükre állt és a dél felől rájuk törő sáskahad kiűzésére indult. Rózsatündér nagytövisű karjaival hősiesen szétcsapott a veszedelmesen közeledő sáskahad között és az ő példájára a többi virágtündér is bátran ki vette a részét az ütközetből, hamarosan leverték az éhes sáskahadat.

         Ez alatt Kardvirág tündér is példamutatóan helyt állt, kardszerű erős karjaival, fáradthatatlanúl kaszabolta a sáskahadat. A csapatában harcoló virágtündérek is lelkesen követték vezérük példáját, így gyorsan végeztek a betolakodókkal. Győzelmüket az is elősegítette, hogy a harcba indulásuk előtt a virágtündérek egy pillanatra bementek a Mindenvirágnyíló csodapalotába és kívánságukra szúrós tövisű rózsatündérekké, éles nagylevelű kardvirág tündérekké változtak.

Győzelmük után, hamar eltakarították az agyonkaszabolt sáskák maradványait és mindnyájan összegyűltek a Mindenvirágnyíló palota csodaszép díszkertjében. Megmenekülésük örömére kettős ünnepet rendeztek, a nagy veszedelemtől megmenekült virágtündérek. Pirosrózsa tündér és Fehérkardvirág tündér egybekelését ünnepelték. Vitéz magatartásukért meg is koronázták a két hőst. Ettől kezdve Virágtündér országnak Fehérkardvirág tündér lett a királya és Pirosrózsa tündér a királynője. Boldogságukhoz csak egy trónörökös hiányzott még, de egy év múlva már az is megjött.            

Mivel a kis trónörökös egy virághoz sem hasonlított és olyan szép volt amilyen szépet még senki sem látott, ezért Legszebbvirág herceg lett a neve. Szülei de az egész ország minden lakója is rajongásig szerette a kis trónörököst, mert nem csak szép de jó és okos is volt. A legértékesebb tulajdonsága az volt, hogy mindenki iránt való nagy szeretet töltötte be nemes szívét.

        Teltek múltak az évek de a Pirosrózsa királynőnek, és a Fehérkardvirág királynak nem született több gyermeke. Ezért mindég a Legszebvirág herceg volt a középpontban. Amikor a királyfi felnőtté vált, az udvari tanácsosok azt tanácsolták a királyi párnak, hogy házasítsák meg a herceget mert már elérkezett az ideje. Fehérkardvirág király és Pirosrózsa királyné a trónterembe rendelték a királyfit, sorsdöntő megbeszélésre. Először a király szólt a fiához:

         - Édes fiam Legszebbvirág ! Komoly kérésünk van hozzád, tudod, hogy a gyönyörű országunkban nem ismerjük a gonoszságot, de ismerjük és szeretjük az igazságot. Az igazság pedig az, hogy a te tehetséged és tudásod, már meghaladja a mi tudásunkat. Ezért elhatároztuk, hogy lemondunk a trónról, és megkérünk téged, hogy vedd át tőlünk a felelősséget. Meg vagyunk róla győződve, hogy te már többet tudsz tenni az országunkért mint mi. Édesanyádnak a királynőnek és nekem is, az ország érdeke sokkal fontosabb mint a mi hatalmunk, a mi érdekünk. Arra is megkérünk, hogy válasszál feleséget magadnak, és azután átadjuk nektek a koronánkat. Látogasd meg országunk minden városát, ismerj meg minden virágtündért. Azt szeretnénk, ha minden tekintetben meg lehetnél elégedve a választásoddal. És most édesanyádé a szó.

         - Legszebbvirág drága jó fiam! - szólalt meg Piros Rózsa királynő szeretetteljes hangon. Fontos dologra szeretném felhívni a figyelmedet, olyasmire amelynek hasznát veheted életed során. A mi országunkban nem szokás elválni, minden virágtündér egész életére választja ki a párját. Ezért nagyon fontos a jó választás. Ismerkedő körutadon nagyon fontos, hogy meglássad a lényegest és megszólaljon a szíved, amikor kiválasztod életed párját. Nagyon fontos, hogy szeressed Őt és Ő is téged, mert csak a kölcsönös szeretet boldogít. De ne csak a külsejét figyeld meg, hanem azt is, hogy rendes -e  a családjához, és a környezetéhez. Ha igen, akkor hinni lehet abban, hogy veled is mindig rendes lesz. Több tanácsot már nem is kell adjak neked, mert ebben minden lényeges benne van. Remélem hasznát veszed.

          Legszebbvirág királyfi, hálás tisztelettel kezet csókolt szüleinek, majd elindult, hogy megkeresse élete párját. A Mindenvirágnyíló palotába be se ment, mert nem érdekelték azok a virág tündérek, akik mindig más - más virágokká változtak, és nem lehetett tudni, hogy melyik alakjukban él igazi énjük. A királyfi sorra járt 28 várost és mindenütt eltöltött egy hetet. A tündérek mindenütt szépek voltak és kedvesek, ajándékait örömmel fogadták. Jól szórakoztak énekeltek, és táncoltak, de a szíve nem szólalt meg egyik tündér közelében sem. Már belefáradt a sok szórakozásba, ezért amikor a 29. város felé tartott, ahol a viola virágtündérek éltek elhatározta, hogy ott már csak egy napot fog eltölteni. Megérkezésekor nagy örömmel vették körül a viola virágtündérek, ajándék is jutott nekik. Ekkor egy kicsiny viola virágtündért pillantott meg a közelben. Testvérkéivel foglalkozott nagy szeretettel és türelemmel játszott velük, mintha nem is testvérük, hanem gondos édesanyjuk lett volna. A szeretet harmóniája uralkodott Fehérviola tündér körül. Amikor meglátta a feléje közeledő királyfit, szégyenlősen lehajtotta fejét, mely olyan volt mintha máris koszorút tettek volna reá.

A legkisebb volt a violavirág tündérek között, mégis ő viselte fején a legnagyobb méltósággal, csodás illatú, fehér virág koszorúját.

- Szépséges Violavirág tündér, neked már nem tudok ajándékot adni mire ide értem már elfogyott. –szólt mentegetőzve és rácsodálkozott a kicsi tündérre, akinek lényéből megbabonázó szépség és finom illat áradt felé, egészen beleszédült.  

És akkor történt meg a csoda, az, amelyért elindult, de már alig-alig remélte, hogy be fog következni. Violavirág tündér, ott állt előtte, nagy öröm sugárzott róla, amikor szembe nézhetett a királyfival. Egész lényén látszott, hogy az ajándék elmaradása nem bántja, de a királyfi jelenléte nagyon boldogítja. Legszebbvirág királyfi egész valóját édes jóleső érzések járták át, végre erősen megdobbant a szíve. Boldogan állt némán, percekig nézte, csak nézte a gyönyörű Violavirág tündért, az édes illatos kis virágcsodát. A királyfi boldogságában halk vallomásra fakadt.

- Violavirág tündér, te olyan édes lettél szívemnek, hogy ha nincsen ellenedre, én Téged választalak életem párjául. A Te fejecskéd boruljon az én vállamra, életem minden napján, a Te illatodat érezzem ezután mindörökké. Kérlek légy a feleségem, a királyném!

- De én nagyon kicsi vagyok hozzád kedves Legszebbvirág királyfi, ezért én nem lehetek a te feleséged. – mondta szomorúan a kis Violavirág tündér.

- Ha csak ez a baj, ezen könnyen lehet segíteni, - mondta örömmel a királyfi, akit mi beviszünk a Mindenvirágnyíló csodapalotába az olyan naggyá változhat amilyenné akar.

Erre már Violatündér sem tudott mit mondani, így a királyfi díszkíséretével hazavitte szíve választottját. Nemsokára megtartották a mennyegzőt, de ekkorra már a virágtündér pár egyformán nagy és szép volt. A királyi palota díszkertjében összegyűlt az ország minden virágtündér lakója és a hét napra szóló mennyegző után, meg is koronázták az ifjú párt.

Ilyen szép virágtündér párt még hetedhét országban sem láttak. Az ifjú pár szülei osztoztak a gyermekeik nagy boldogságában.

                                             Mindenki boldog volt,

                                             Virágtündér zene szólt.

                                             Virágszirom szoknyácskák

                                             Szivárvány színekben,

Pillangókként röpültek

Virágmosolyt fakasztó,

Andalgó lépések.

A szerelem tánca ez !

                                                      *    Pintye Katalin     Temesvár